Kodálynak ez az idézete a Visszatekintés elsõ kötetében található, és jelentését nem lehetne világosabban megfogalmazni annál, ahogy Kodály tette: „zsenge korától fogva”. Hiszen nem azt mondta egyszer, hogy kilenc hónappal az anya születése elõtt³? Az üzenet az, hogy a zeneoktatást a kisgyermekkorban kell elkezdeni.

És pontosan ez az, amit Kati csinált, és amit hirdetett. Foglalkozásain a gyerekekkel, publikációiban, beszédeiben és cikkeiben, a Magyar Zenei Tanács elnökeként és az ISME elnökeként végzett tevékenységével. Nagyszerûen végrehajtotta a feladatot, amit Kodály Zoltán bízott rá az alatt a hosszú idõ alatt, amíg szorosan együtt dolgoztak.

A cikk egy másik idézete, amely a gyermekjátékok jelentõségérõl szól, így kezdõdik: Nagy e játékok tisztán emberi értéke is: fokozzák a társas érzést, életörömet.⁴
Ez szintén a Visszatekintésbõl van.

Én magam 1972-ben látogattam el Katihoz elsõ ízben, és láttam, hogy milyen hihetelen módon tanította – talán azt kellene mondanom, hogy „inspirálta” – a kicsinyeket. Nemcsak a gyerekek élvezték, hanem maga Kati is. Aki valaha is találkozott vele, soha nem felejti el, hogy milyen jókedvû és optimista volt – ez olyan tulajdonság, amit sohasem adott fel, és ami már magában is nagy teljesítmény és a legnagyobb tiszteletet érdemli.

Ám Kati ennél sokkal többet tett. „Továbbadta” ezt a jókedvû és szeretetteljes szemléletet annak a rengeteg embernek a világ minden részén, akik résztvettek tanfolyamain és workshopjain Magyarországon és külföldön, és akiknek megadatott, hogy együtt dolgozzanak vele. Kétségkívül erõsen inspiráló személyiség volt.

Végül hadd említsek még egy Kodály idézetet Kati cikkébõl: A leggondosabb családi nevelés sem adhatja meg, amit az óvó nyújt: az emberi közösségbe való beilleszkedést... A gyermek késõn, vagy sohasem tanulja meg, hogy nem magunkért élünk, hanem egymásért.⁵

Nyilvánvaló, hogy Kodály Zoltán mennyire meg volt gyõzõdve ennek fontosságáról. Életének nagy részét annak szentelte, hogy „nekiadja” egyedülálló tehetségének gyümölcseit a világnak, és a körülötte dolgozókat is erre motiválta. Kati kétségkívül egyike volt azoknak, akik megértették az üzenetet és továbbvitték azt a hazájukban és a nemzetközi színtéren. Az õ órái többet jelentettek, mint egyszerû zeneórákat: „élet-leckék” voltak, pontosan ahogy Kodály elképzelte. Õ is a saját tehetségével járult hozzá ahhoz, hogy jobbá tegye a világot, méghozzá a legbõkezûbb módon.

Hölgyeim és Uraim! Mivel én a 70-es évek elejétõl ismerem Katit és a férjét, Lászlót, megtanultam nagyrabecsülni hiteles tudásukat a Kodály koncepció saját tevékenységük szerinti területén. És számos alkalommal láttam, hogy milyen fontos volt a munkájuk színvonala mindkettõjüknek. Kodály a legmegfelelõbb embereket választotta ki tervei megvalósításához. Persze tudjuk, hogy õ ebben is nagy mester volt.

Ma, ennek a konferenciának az alkalmából, amelyet Forrai Katalin emlékének szentelnek, minden résztvevõnek kellemes és hasznos élményeket kívánok, és befejezésül egy Claude Lévi-Strauss-idézetet szeretnék elmondani, amelyet egy kissé átalakítottam, de amely mindenképpen alkalmas arra, hogy Kati életét összefoglalja egy mondatba: “she was a place in which something occurred” - „Õ olyan hely volt, ahol valami történt”.

^1. A zene mindenkié! De hogyan tehetjük azzá?
Visszatekintés, Vol. 1, p. 7

Visszatekintés, Vol. 1, p. 247

^3.Kilenc hónappal az anya születése elõtt
Visszatekintés, Vol. 1, p. 246

^4.Nagy e játékok tisztán emberi értéke is: fokozzák a társas érzést, életörömet.
Visszatekintés, Vol. 1, p. 63

^5. A leggondosabb családi nevelés sem adhatja meg, amit az óvó nyújt: az emberi közösségbe való beilleszkedést... A gyermek késõn, vagy sohasem tanulja meg, hogy nem magunkért élünk, hanem egymásért.
Visszatekintés, Vol. 1, p. 94