Búcsúzunk Vikárné Forrai Katalintól

Halhatatlan tanítómesterünk, aki a szívünkben, tetteinkben örökké élni fog!

2004. december 30-án, a 78 éve dobogó szív örökre megállt. Forrai Katalin, a nemzetközi zenepedagógia kiváló személyisége, aki egy életen át Kodály Zoltán személyes tanítása alapján sok ezer magyar és külföldi gyermeket, óvónõt, bölcsõdei szakembert, fõiskolai tanárt tanított az óvodai zene nevelés megismerésére, szeretetére, elhunyt.

Mély fájdalom ez, hogy a szívünkhöz legközelebb álló tanítómester hagyta itt a földi életet, aki lenyûgözõ lényével, mérhetetlen szeretetével, a kisgyermekek zenei neveléséért végzett állhatatos munkájával, elkötelezett magyarságtudattal, és rendkívüli emberséggel nevelt bennünket.

Kati néni – Kodály szavaival élve – mindig szentnek tartotta a kisgyermekek érintetlen lelkét és mindig, mindenkor megrendíthetetlenül küzdött azért, hogy jó magot ültessünk beléjük, melybõl kivirágozhat a zenei anyanyelvünkbõl táplálkozó harmonikus lényük.

E hatalmas méretû munkásságát megkoronázta Kodály kérésére elindított 333 olvasógyakorlat közel 180 darabjának megszövegezésében vállalt komoly szakmai feladata, melyet a gyermekirodalom kiváló költõjével, Weöres Sándorral és feleségével Károly Amyval végzett. Kati néni tudatosan dolgozott azért, hogy az óvodai ének-zenei nevelésben hiányként megjelenõ igényes, ünnepekre alkalmas gyermekdalok megszülethessenek. Így nem kis érdeme van abban is, hogy a költõi szépségû gyermekdalokból késõbb Kodály összeállította „Kis emberek dalai” címû csodálatos „gyöngykaláris” megjelenhessen.

A nemzetközi kapcsolatai szerteágaztak Amerikától, Ausztrálián át, Japántól Európa szerte valamennyi országban oktatott, bemutatókat és elõadásokat tartott az iskoláskor elõtti zenei nevelésrõl.

E zenepedagógiai, alkotó munkássága mellett a hatvanas években megalapította az óvodai megyei ének-munkaközösségvezetõk országos csoportját, ahol fõiskolai tanárokkal közösen csodálhattuk mesteri zenei módszereit, élvezhettük a katarzis élményekkel teli játékait, tervezhettük az óvónõk ének-zenei továbbképzéseit, a jövõ óvodapedagógusainak képzéseit.Évekig elnöke volt a Magyar Zenei Tanácsnak. az az ISME-nek, a Zenei Nevelés Nemzetközi Társaságának és a Nemzetközi Kodály Társaságnak.Meghatározó személyisége volt a Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának, ahol az Országos Pedagógiai Intézeti kiváló munkatársaival, kortársaival szakmai, lelki, melegedõ fészket teremtett az árgus szemekkel figyelõ ifjabb szakember nemzedéknek.

Együttmûködött az Óvodapedagógusok Országos Egyesületével, és alapító tagja, tiszteletbeli elnöke volt az „Óvodai nevelés a mûvészetek eszközeivel” Óvodapedagógusok Országos Egyesületének, mert hitt a mûvészetek gyermekformáló erejében, hitt abban, hogy a kisgyermekeket leginkább a komplex mûvészeti hatásokkal lehet jótartású, érzelemgazdag, alkotni képes gyermekekké nevelni.

Elismerései közül kiemelkedik az Apáczai Csere János díj /1983/, az Ifjúsági díj /1988/, a Brunszvik Teréz díj /1993/, a Kis Árpád díj /1995/, a Budapestért díj /1999/ és a Magyar Köztársasági Érdemrend Vöröskeresztje díj.

Kati néni „Vigyétek a fáklyát!”- gondolattal búcsúzott tõlünk, melyet hónapokkal ezelõtt nagy betegen, egyik látogatásunk alkalmával õ maga gyújtott meg. Érezte, hogy az utat ki kell jelölni, hogy ne tûnjön el az útvesztõkben mindaz, melyet egész életében mély alázattal képviselt.
Megértettük a feladatunkat, melynek gyökere a Tõle tanult szent értékek, az igaz, a jó és a szép megtanítása azokkal a zenei gondolatfutamokkal, értékekkel, melyek a zsigereinkig hatoltak.
Mi, tanítványai, akik tiszteltük Õt, ezen az úton fogunk tovább menni. Követjük példáját az alkotásban, a kitartásban, a szellemi világának szüntelen erõfeszítésében, hogy a fáklya lángja minél fényesebben világítson.